...ha rám tör a semmi..

Még fel se fogták csak szédülten,

szédülten álltak a házak

És beleájult a délutánba a 20. század

Mint súlyos gépek, a lábam lépett és

jelekben keresett téged

A bánatos zajban a helyedbe lépett hiány érzett

A génekbe kódolt tigris ösztön,

Hogy a tested melegét féltve őrzöm pedig tudom,

Hogy többé nincsen az a forró kéznyom a fém kilincsen

Ami jött, hogy égbe repítsen

Nézd a filmünk véget ért, a székek közt a szél söpör

Pár kép még visszajár és felkavar a filmvászon mögül

Egy arc, egy ködbe fulladt érintés a múltból

Nézd, a némaság is már csak rólad szól

Életben hagytál, mint sebzett őzet, mondd hova rejtőzzek

Ha rám tör a semmi, illatodba bújva próbálok árnyék lenni

A tudat meztelen testét szüntelen festék borítja mától

Hogy ne tudjam, ne tudjam, ne tudjam, hogy volt 100 év, ami hozzád láncol

Kongón a termek születtek bennem

Hiányod fogja lettem a jelennek tűnt a múlt

De letéptem róla csak álarc volt, hazug álarc volt